Horváth Attila köszöntője
Úgy kezdődött, hogy írok egy köszöntőt, elkezdem Ádám-Évánál, amikor a Teremtő belenyúlt saját művébe és egy darabig nem lehetett eldönteni ezzel megrövidítette-e a férfit (egy bordával), vagy valami pluszt kapott. Folytattam volna, hogy a történelem során voltak nők, akik szerelme "fejetlenségbe" torkollott, voltak nők, akik a férfiak rövidítették meg. Aztán jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat és nő, meg kifacsart szójáték, de rájöttem, ha mindezt megírom, jövőre sem végzek és közel sem lesz olyan jó, mint az időközben Interneten talált köszöntő, melyet több több társunk kérésére ide másolok.
Rendhagyó nőnapi köszöntő
Hogy nő vagyok, csupán tény,
nem érdem. Így meg nem értem,
miért köszönt a férfi -
én igazán nem kértem!
Mi több! Nekem kéne Őt
köszöntenem, mivel hiszem,
nélküle mit sem érne
nőiségem! Hisz a tükör,
ó, mondhat bármit, rajtam
a ruha csak ócska kárpit.
Ám, ha ő, a drága Ember,
rám néz szilaj tekintettel,
miben az összes Ádám
tüze ég... Te jó ég! Nekem
ennyi épp elég, hogy tudjam,
hálás, hogy nőként fogantam,
s még jóanyámat is szentté
avatja érte. Mondjátok
asszonyok, hát nem megérte
letépni azt az almát?!
Akkor hát?! Mire vártok!
Köszöntsétek uratok,
apátok, s minden hímet, kit
szeretve vigyáztok,
hisz' nőnek lenni csak értük
s szerelmükért érdemes."
Remélem sok ilyen vidám összejövetelünk lesz.
A fentiekkel, ha meg nem sértem, köszöntöm azon nő ismerőseimet is, akiket személyesen nem volt alkalmam elérni.
A hagyományokhoz híven most is mint minden évben a klubban megtartjuk a nőnapot. Attila minden nőtagnak egy kis cserép krókuszt és egy általa készített köszöntő kártyát adott át. A lányok édes- és sós süteménnyel köszönték meg amit a fiúk által hozott üdítő valamint szeszes itallal öblítettünk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése